Lehet-e tartós a fogyás és a testsúlycsökkenés?

Lehet-e tartós a testsúlycsökkenés?

Dr. Hegedűs György, dr. Wallinger Zita, dr. Csiszár Miklós, dr. Zsigri Szabolcs, Silye Gabriella

CHILOPASS Egészségközpont, Budapest

Bevezetés

Az elhízás egyre nagyobb problémát jelent a fejlett országokra nézve, gyakorisága folyamatosan növekszik, szövődményeiben évente milliók halnak meg (1,2). Ez a globális tendencia nemcsak az egészségügyre nézve jelent gondot, hanem a gazdaságra is (3). A legújabb gazdasági elemzések alapján, Magyarországon a költségvetés 5%-át teszi ki az elhízás okozta közvetlen illetve közvetett okok kezelése (4). Figyelembe kell venni, hogy az elhízás nemcsak az egyént érinti, hanem az egész társadalmat terhelő, globális probléma, így ennek megoldása sem csak az egyén felelőssége (5).

Az orvostudomány leírt számos elhízáshoz vezető okot, valamint tudottak az elhízás lehetséges következményei és szövődményei (1). Az okok között érdemes említeni a fokozott energiafelvételt (nassolás), a rossz összetételű táplálékbevitelt (sok egyszerű, finomított szénhidrát, éhségérzetet gerjesztő laboraromák), a rendszertelen étkezést (napi 1-2 az ideális 5 alkalom helyett), valamint a csökkentett energialeadást (mozgáshiány). Ezeken belül kiemelendő a finomított szénhidrátok mértéktelen fogyasztása, ami talán a világtörténelem egyik legfontosabb fel nem ismert haláloka (6).

A szövődmények közül ismert, hogy az elhízás következtében romlik a szövetek inzulinérzékenysége, nő a széruminzulin-szint, amely előbb-utóbb manifeszt cukorbeteg-séghez vezet. Az elhízott betegeknek magasabb a vérnyomása, a koleszterin-, a húgysavszintje, illetve esetükben fokozott alvadási készség figyelhető meg. Az obstruktív alvási apnoe gyakrabban fordul elő náluk, a fokozott érelmeszesedési hajlam szívinfarktushoz, stroke-hoz vezethet. A túlsúly az ízületekre is jelentős plusz terhet ró, melyet az előbb felsorolt kórképekhez társuló emelkedett gyulladásos mediátorok szintje tovább ront. Sajnos sokszor figyelmen kívül marad az elhízást gyakran kísérő minor/major depresszió, amely szintén tovább súlyosbíthatja a beteg állapotát.

A szövődményeket sok esetben gyógyszeresen próbálják kezelni, pedig a kiváltó okok megszűntetésével sokkal több eredményt lehet elérni, annál is inkább, mivel ez egy circulus vitiosus. Egy tünet/következmény kezelése hosszútávon az oki háttér megoldása nélkül ritkán sikeres. Ez természetesen jóval nehezebb mind a beteg, mind a kezelőorvos számára, sokkal magasabb fokú compliance-t igényel, viszont oki terápiát nyújt, hatékonyabb, hosszútávon olcsóbb, és az egészséget sem fenyegeti.

Európai viszonyok között Magyarország élen jár az elhízásban „szenvedők" számát tekintve, a lakosság kétharmada érintett, 40% túlsúlyos (BMI 25 kg/m² felett), 20% elhízott (BMI 30 kg/ m²) (7). Ezen a statisztikán csak drasztikus életmódváltoztatás segíthet, melynek első lépése egy személyre szabott, utánkövetéssel működő fogyókúrás program kellene, hogy legyen. Az egészséges életmódhoz tartozik a táplálkozás megfelelő mennyiségi és minőségi összetétele, a rendszeres testmozgás, valamint a pozitív gondolkodás, ami sajnos sokszor figyelmen kívül marad. Mindezek együttes változtatásával érhető csak el hosszútávú eredmény (1, 8, 9, 10).

A legtöbb fogyókúra rövid- és/vagy hosszútávon kudarcba fullad a fokozott éhségérzet, a szervezet legyengülése, a mozgáshiány miatt, valamint azért, mert a fogyókúra alatti, illetve utáni életmód között nagy a különbség. A távlati célok eléréséhez a lényeg az lenne, hogy a fogyókúra után is meg tudjuk őrizni a fontos komponenseket az új, egészségesebb életmódból.

Az elhízás következményeinek kezelése sok szakterületet érint: kardiológusokat, gasztroenterológusokat, diabetológusokrat, sebészeket, plasztikai sebészeket, családorvosokat, pszichiátereket és közvetetten szinte valamennyi szakágat. Ebből következik, hogy egy átfogó és egyben összefogó preventív program szinte mindenkinek üdvözítő lehetne.

Programunk célja, hogy hatékony megoldást nyújtsunk a betegeknek, és tudatosítsuk a prevenció fontosságát(11).

A testsúlycsökkentés módszerei

A nem invazív fogyókúrák közé tartozik a diéta, a sport és a bizonyos esetekben egyetlen megoldást nyújtó pszichiátriai kezelés. A kevésbé elterjedt invazív fogyókúra a gyógyszeres és sebészi megoldásokat jelenti. A legnagyobb változatosságot a diéták csoportja engedi. Ismertek energiacsökkentésen alapuló, egyes tápanyagok beviteli mennyiségét megszorító (pl. szénhidrát, ketogén, zsír) illetve tudományosan nem megalapozott diéták.

Módszer

Az általunk alkalmazott CHILOPASS® fogyókúrás program az alacsony szénhidráttartalmú diéták csoportjába tartozik (43% fehérje, 36-48% zsír, 9-21% szénhidrát).

Első lépés minden esetben egy részletes laborvizsgálat, mely során vizsgáljuk a máj- és vesefunkciót, a lipidanyagcserét, a cukoranyagcserét, illetve a pajzsmirigyfunkciót. A programban való részvétel kontraindikációját jelenti mindennemű máj- és vesebetegség, I. típusú diabetes mellitus, valamint a terhesség. Következő lépésként felmérjük az eddigi táplálkozási-, életmódbeli- és mozgási szokásokat. Ebből hozzávetőlegesen meghatározzuk az egyén minőségi éhezésének fokát - a mikrotápanyagok (vitamin, nyomelem, ásványi anyag, antioxidáns) abszolút (csökkent bevitel miatt kialakuló) illetve relatív hiányát (megnőtt igény következtében keletkező).

Mindezek után kezdődik a program 28 napos fogyókúra-fázisa. Ennek első 3 napját illetve minden további hét első napját ún. fehérje-napok jelentik. A többi napot fogyókúraétrend-napokként jelöljük. Egy fehérje-nap során 0,8-1 g/ttkg fehérje, 0,5-0,8 g/ttkg zsír és maximum 20 g szénhidrát kerülhet bevitelre. Mindemellett nem szabad megfeledkezni a napi 3-3,5 liter folyadék, vitaminok, ásványi anyagok, telítetlen zsírsavak, rost és só megfelelő mennyiségű beviteléről. Az első pár nap célja a máj szénhidrátraktárainak leürítése és ezzel egyidejűleg a zsírbontás beindítása. A vizeletben a zsírbontás eredményeként ketontestek jelennek meg, ezt ketonstixszel detektáljuk. A cél a legenyhébb fokú ketonürítés elérése, amikor a stix még éppen elszíneződik. Erősebb színváltozásnál a szénhidrátbevitel emelésével (napi plusz 10 g) szorítjuk vissza a zsírbontást. Napi ötszöri étkezést javaslunk, a fent megadott makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) mennyiségeket szét kell osztani úgy, hogy csak a három főétkezésre essen a szénhidrátbevitel; a fehérje- és zsírbevitelt pedig öt részre osztjuk. Az étkezéseket nem lehet sem összevonni, sem kihagyni. A finomított szénhidrátokat elhagyjuk, a szénhidrátok 90%-a összetett és mindössze 10%-a egyszerű. Pácienseinknek egyéni igénynek megfelelő sporttevékenységet javasolunk, hetente három alkalommal.

A 28 napos fogyókúrás szakaszt követően kéthetes regenerációs-fázis következik, melynek során a zsír- és fehérjebevitel nem változik, a szénhidrátmennyiséget naponta 20 g-mal növelve 3-4 g/ttkg-ra (kb. 150-250 g) emeljük fel. Ezen idő alatt a ketonstix negatív, az egy hónap alatt felvett szokások, a rendszeres étkezés, a sport megmaradnak. A két hetes fázis után, ha igény van rá, következhet egy újabb fogyókúra-szakasz, vagy ha a kívánt testsúlyt elértük, következik az életmód-fázis. Ebben a szakaszban stabilizálódik az elért testsúly, az új szokások megmaradnak, a fehérje-, zsírbevitel nem változik, valamint a szénhidrátmennyiség is 150-250 g között marad

Eredmények

262 pácienst kezeltünk 2 év alatt. A páciensek utánkövetése 5,76±3,48 hónap (1-14 hónap), a fogyókúrájuk időtartama 2,13±2,21 hónap (1-14 hónap) volt. Ezalatt átlagban 8,18%-os fogyást tapasztaltunk, átlagban 9,1 kg-ot (range 1-45) fogytak a betegek (p<0,05) , átlagosan 113,97 kg-ról 104,87 kg-ra, míg a BMI a kiindulási 33,74 kg/m2-ről 31,02 kg/m2-re csökkent. A BMI csökkenés átlagosan 2,72 kg/m2 volt (p<0,05). A páciensek haskörfogat 8,78±13,94 cm-rel csökkent (p<0,05), a zsírszázalékuk 5,86±3,61 %-kal csökkent (p<0,05). A triglicerid szint, az átlagos 2,67±2,39 mmol/l kiindulási értékről 1,57±0,84 mmol/l-re (átlag 1,09 mmol/l - 41%) csökkent (p<0,05), a koleszterin érték a kezdeti 5,78±1,23 mmol/l értékről 5,07±0,86 mmol/l-re (átlag 0,71 mmol/l - 12%) csökkent (p<0,05). A HDL-koleszterin értéke 1,32±0,39 mmol/l értékről 1,35±0,37 mmol/l-re nőtt a testúlycsökkenés eredményeként (p<0,2 - nem szignifikáns).

Cukorbetegekre és IGT-sekre nézve a vizsgálat kezdeti stádiumban van, eddig 20 beteget vontunk be. Cukorbetegeknél 3-4 hónap alatt átlag havi 1-2 kg-os fogyást tapasztaltunk, 11 mmol/l alá csökkent az éhomi vércukor értékük, 6,5 mmol/l alá csökkent a HgbA1c, az antidiabetikumok dózisát pedig csökkenteni lehetett. A csökkent glükóztoleranciájú betegeknél 3-4 hónap alatt 4-10 kg-os fogyást tapasztaltunk, a vércukor és a HgbA1c értékek normalizálódtak. A hipertóniás betegek vérnyomásértékei a fogyókúra eredményeként normalizálódtak. A betegek nem panaszkodtak a fogyókúra alatt éhségérzetről, nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, jól érezték magukat, közérzetük javult, magabiztossá váltak, a sport pedig beépült a hétköznapjaikba.

Összefoglalás

A világszerte egyre nagyobb problémát jelentő elhízás megszűntetésére rengeteg lehetőség kínálkozik. Sokféleképpen le lehet fogyni, kérdés egyrészt az, mennyire terheli meg az adott fogyókúra a szervezetet, mennyire érzi szenvedésnek a beteg a kúrát, de talán a legfontosabb, hogy mi történik a fogyókúra után. A legtöbb program ezzel a résszel igazán nem foglalkozik, pedig azért „kínozza" magát a beteg, hogy annak az eredményét hosszútávon, ha lehet életfogytig élvezhesse. Ha a fogyókúrás ciklus alatti és utáni életvitel között túl nagy a különbség, olyan ételeket eszik, amelyeket sosem szeretett, olyan szokásokat vesz fel, amelyeket előreláthatóan nem fog tudni megtartani, visszatérvén a hétköznapokba, nagy az esély, hogy a kúra után fokozatosan visszatérnek a leadott kilók. A CHILOPASS® program fontos célja, hogy a betegek megismerjék a szervezetük működését, az egyes élelmiszerek tápanyagtartalmát, megtanulják hogyan állíthatják össze az étrendjüket, hogy az fogyáshoz vezessen, vagy az elért, kívánatos testsúlyt meg tudják tartani. A program célja tehát, hogy a páciensek által elsajátított tapasztalatokkal, egy életen át kontrollálni tudják a súlyukat. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a beteg jól érezze magát a kúra alatt, olyan szokásokat sajátítson el, amik hasznosak és megtarthatóak hosszútávon.

Egy másik nagy probléma, amellyel álláspontunk szerint foglalkozni kell, hogy egy fogyókúra mindig jelentős stresszállapot a szervezetnek, de a legtöbb esetben nem történik kísérlet ennek kompenzálására. Általában a makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) bevitelét, illetve arányát változtatják, nem veszik figyelembe az ebből következő mikrotápanyaghiányokat. (vitamin, nyomelem, ásványi anyag, antioxidáns). A civilizációs táplálkozás alapvetően nem fektet megfelelő hangsúlyt a mikrotápanyagok bevitelére, ennek következtében a szervezetben abszolút (csökkent bevitelből fakadó), illetve relatív (megnövekedett igény, pl. stressz, környezetszennyezés, dohányzás, következtében kialakuló) mikrotápanyaghiányok keletkeznek Egy fogyókúra alatt a tápanyagmegszorítások következtében még inkább szignifikánsak a hiányok, melyek az évek alatt összeadódva hiánybetegségek kialakulásához vezetnek. Egy tanulmány szerint például az ásványianyagok közül a magnéziumhiány a szövetek inzulinérzékenységét csökkenti (12).

Az orvostudomány ismeri, hogy a testsúlycsökkenéssel számos metabolikus (magas vérnyomás, csökkent glükóztolerancia, inzulinrezisztencia, magas húgysav-, triglicerid-, koleszterin-szint, emelkedett májfunkciós értékek) tünet javul (13,14), így sok esetben az elhízás okozta szövődmények tüneti gyógyszerei elhagyhatók a testsúly normalizálásával.

Sola Izquierdo E. és társai kutatásai alapján a jelentős testsúlycsökkenés eredményeképpen javult a vércukor-szint, a glükóztolerancia, valamint csökkent a bazális inzulin-szint(15).

A CHILOPASS® programban résztvevő betegeknél a testsúlycsökkenés szignifikáns triglicerid-szint (átlag 1,09 mmol/l) és koleszterincsökkenést (átlag 0,71 mmol/l) eredményezett. A HDL-koleszterin értéke átlag 0,03 mmol/l-rel nőtt.

Egy másik tanulmány azt találta, hogy II-es típusú cukorbetegeknél alacsony szénhidráttartalmú (20% szénhidrát, 30% fehérje, 50% zsír) diéta után csökkent a testsúly, a BMI, javult a HbA1c, a vércukor-szint (16).

A CHILOPASS® programban résztvevő cukorbetegek az életmódprogrammal (42% szénhidrát, 27% fehérje, 31% zsír) 3-4 hónap alatt átlag havi 1-2 kg-os fogyást tapasztaltunk, 11 mmol/l alá csökkent az éhomi vércukorértékük, 6,5 mmol/l alá csökkent a HgbA1c, az antidiabetikumok dózisát pedig csökkenteni lehetett. A csökkent glükóztoleranciájú betegeknél 3-4 hónap alatt 4-10 kg-os fogyást tapasztaltunk, a vércukor- és a HgbA1c-értékek normalizálódtak.

Az orvostudomány manapság az alacsony kalória- és zsírtartalmú diéta mellett voksol, ezt alkalmazzák általában a mai irányelvek szerint, az egyéb diétákat nem tartják szakmailag elfogadottnak. Meckling és társai összehasonlították az alacsony zsírtartalmú (átlag 17,8% a szokványos 36,4% helyett) és az alacsony szénhidráttartalmú (átlag 15,4% a szokványos 50% helyett) diétát. Tapasztalatuk szerint mindkét metódus egyformán szignifikáns fogyást eredményez, de az alacsony szénhidráttartalmú diéta szignifikánsan csökkent keringő inzulin-szinttel jár. (14). Egy másik tanulmány szerint az alacsony szénhidráttartalmú diéta jobban csökkentette a triglicerid-szintet, és jobban emelte a HDL-koleszterin értékét (17).

Az AHA (American Heart Association) ajánlásai alapján azt lehet olvasni, hogy a magas fehérjetartalmú és alacsony szénhidráttartalmú diéták megnövelik a súlyvesztés mértékét (1).

A CHILOPASS® programban kapott eredményeink is azt bizonyítják, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diétának legalább olyan jó eredményei vannak, mint az egyéb diétáknak. Nem tapasztaltunk semmilyen mellékhatást, a betegek jól tolerálták a kúrát. Emellett a páciensek tudatos táplálkozásra való oktatása miatt középtávon igen jó eredményt értünk el a testsúly megtartása területén. Akkor lehet csak hosszútávon sikert várni, ha a páciensek megértik, hogy minden más mellett az egészségért is meg kell szenvedni, az egészséget is tanulni kell. A CHILOPASS® program ezt jelölte ki céljául.

Irodalomjegyzék

1. Diagnosis and Management of the Metabolic Syndrome

Scott M. at all.

An American Heart Association/National Heart, Lung, and Blood Institute Scientific Statement

Circulation.2005;112:2735-2752.

2. The metabolic syndrome: a call to action

Gotto AM Jr. at all

Office of the Dean, Joan and Sanford I. Weill Medical College of Cornell University, New York, New York Coron Artery Dis. 2006Feb;17(1):77-80.

3. Obesity, weight loss, and physician's advice.

Loureiro ML, Nayga RM Jr.

IDEGA-Universidade de Santiago de Compostela, Avda. das Ciencias, s/n, 15782 Santiago de Compostela, Spain. Soc Sci Med. 2005 Dec 19;

4. Gyorsjelentés

Országos Egészségmonitorozási Program

Országos Lakossági Egészségfelmérés

Egészségfejlesztési Kutatóintézet, Egészségstatisztikai Egység

2001. április: 10.

5. First lessons from the Kiel Obesity Prevention Study (KOPS).

Danielzik S, Pust S, Landsberg B, Muller MJ.

Institut fur Humanernahrung und Lebensmittelkunde, Christian-Albrechts-Universitat zu Kiel, Kiel, Germany.

Int J Obes (Lond). 2005 Sep;29 Suppl 2:S78-83.

6. Dacolj a koroddal

Dr. Robert C. Atkins

2001 St. Martin's Press, New York, 39. oldal

7. Túlsúly-Elhízás megelőzése és kezelése

Halmy L és mtsai adatai alapján Pados Gy

Medintel könyvkiadó, Budapest 2001

8. Diet and physical activity in the treatment of obesity

Strasser B, Pichler B.

Wien Med Wochenschr. 2004 Jul;154(13-14):313-9.

9. Diabetes: insulin resistance and derangements in lipid metabolism. Cure through intervention in fat transport and storage.

Raz I, Eldor R, Cernea S, Shafrir E.

Diabetes Metab Res Rev. 2005 Jan-Feb;21(1):3-14

10. Physical acticity in the management of obesity

Hills AP, Byrne NM.

Clin Dermatol. 2004 Jul-Aug;22(4):315-8.

11. Co-morbidities and complications of adiposis

Dieterle C, Landgraf R.

Medizinische Klinik Innenstadt, Klinikum der Universitat Munchen, Internist (Berl). 2005 Dec 23;

12. Magnesium, insulin resistance and body composition in healthy postmenopausal women.

Laires MJ, Moreira H, Monteiro CP, Sardinha L, Limao F, Veiga L, Goncalves A, Ferreira A, Bicho M.

J Am Coll Nutr. 2004 Oct;23(5):510S-513S.

13. Weight loss without losing muscle mass in pre-obese and obese subjects induced by a high-soy-protein diet.

Deibert P, Konig D, Schmidt-Trucksaess A, Zaenker KS, Frey I, Landmann U, Berg A.

Department of Rehabilitative and Preventive Sports Medicine, University Hospital, D-79106 Freiburg, Germany.

Int J Obes Relat Metab Disord. 2004 Oct;28(10):1349-52.

14. Comparison of a low-fat diet to a low-carbohydrate diet on weight loss, body composition, and risk factors for diabetes and cardiovascular disease in free-living, overweight men and women

Meckling KA, O'Sullivan C, Saari D.

Department of Human Biology and Nutritional Sciences, University of Guelph, Guelph, N1G 2W1 Ontario, Canada.

J Clin Endocrinol Metab. 2004 Jun;89(6):2717-23.

15. Carbohydrate metabolism derangements in patients with morbid obesity: weight loss impact

Sola Izquierdo E, Morillas Arino C, Royo Taberner R, Garcia Torres S, Nunez Tortajada A, Hernandez Mijares A.

Seccion de Endocrinologia. Hospital Universitario Doctor Peset. Valencia. Spain.

Rev Clin Esp. 2005 Mar;205(3):103-7.

J Clin Endocrinol Metab. 2004 Jun;89(6):2717-23.

16. Lasting improvement of hyperglycaemia and bodyweight: low-carbohydrate diet in type 2 diabetes--a brief report

Nielsen JV, Jonsson E, Nilsson AK.

Dept of Medicine, Blekingesjukhuset, Karlshamn, Sweden.

Ups J Med Sci. 2005;110(1):69-73.

17. The effect of low carbohydrate on energy metabolism.

Erlanson-Albertsson C, Mei J.

Section of Metabolism, Endocrinology and Diabetes, Department of Experimental Medicine, University of Lund, Lund, Sweden. Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.

Int J Obes (Lond). 2005 Sep;29 Suppl 2:S26-30.